Sokan kérdezitek tőlem, hogy mivel foglalkoztam, mielőtt jógaoktató és motoros vezetéstechnikai instruktor lettem. Nos, 2002-től motoros újságíróként dolgoztam. Voltam főszerkesztő a két legnagyobb hazai motoros újságnál (SuperBike magazin és Motorrevü), és dolgoztam szabadúszóként is. Motorkerékpárokat teszteltem, interjúkat készítettem, újságokat szerkesztettem, videókat gyártottam és belekóstoltam a versenyezésbe is.
Igyekeztem mindig a lehető leghasznosabb anyagokat készíteni, hogy az olvasók számára minél több információt adjak át, és mindezt lehetőleg szórakoztató formában. A nyílt és őszinte cikkeimet néhány importőr nem szerette, hiszen a hátrányokat is megírtam a termékekről és a motorokról. Az őszinteséget nem mindenki tudja tolerálni, legalábbis azok nem, akik rövidtávon gondolkodnak és csak a profitot tartják szem előtt.
Izgalmas időszak volt, a 2000-es évek elejétől kezdve körbejártam a világot, mert sok új motorkerékpár modell bemutatójára kaptam meghívást, így az európai utak mellett eljutottam többek között Ausztráliába, Brazíliába, Dél-Afrikába, Japánba, és Malajziába is. Rendkívül izgalmas időszak volt, 2005-ben még egy világbajnok MotoGP versenymotort is tesztelhettem, ami a motorsport csúcsát képviseli, hiszen a MotoGP a motorok között olyan, mint az autók között a Formula-1. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ilyen élményekben lehetett részem, ami rengeteg férfiember álma.
Ebben az időszakban még nem foglalkoztam jógával, ám mindvégig úgy éreztem, hogy a társadalom hasznos tagja akarok lenni, és hiába az őszinte tartalmú cikkek, ennél azért többet szeretnék tenni. 2006-tól elkezdtem balesetmegelőzéssel foglalkozni. Először országos óriásplakát kampányt szerveztem, amivel az autósok és a motorosok közötti balesethelyzetekre hívtam fel a figyelmet és ezzel igyekeztem megelőzni ezeket.
Emellett elkezdtem vezetéstechnikával is foglalkozni, hogy a gyerekkorom óta összegyűlt rengeteg vezetéstechnikai tapasztalatot minél több motorosnak át tudjam adni. Írtam egy olyan egyedülálló vezetéstechnikai kézikönyvet (Motorozz Ésszel!), ami hiánypótló volt Magyarországon, mert könnyen érthetően magyarázza el azokat a vezetéstechnikai ismereteket, amiket csak több évtizednyi motorozás rutinjával lehet megszerezni, így hatékonyan hozzájárulhatott a balesetek megelőzéséhez. Ezt a kézikönyvet országosan terjesztettem és ingyenesen kapták meg a motorosok. Három kiadás is készült belőle. Majd leforgattam egy kétrészes videós változatot is.
Meditáció – a jógához vezető út. Vagy fordítva?
Mindeközben a jóga szép lassan beszivárgott az életembe. Érdekes, hogy nálam pont fordítva történt, mint ahogy a nyugati világban általában szokott: nem a jógaórákkal ismerkedtem meg először, ami később a meditációhoz vezetett, hanem pont fordítva. Először 2005-ben hallottam arról a 10 napos csendtáborról, ahol az ősi Vipassana meditációt tanítják, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egy kedves barátom mesélt róla, aztán Édesapám is részt vett egy ilyen elvonuláson. Róla azt kell tudni, hogy sosem hitt semmilyen „hókusz-pókuszban”, gyakorlati ember volt, mindig a tényekre, a tudományra támaszkodott. De a meditáció gyakorlását mégis elsajátította, és miután részt vett a 10 napos elvonuláson, itthon is minden reggel leült, és az ott tanultak szerint meditált. Vagy próbált meditálni – mert ez nem mindig megy könnyen. Az elkövetkező években Édesapám – jóval túl az ötvenen – egyre fiatalosabb és egyre sikeresebb lett. Elengedte a fojtogató, korlátozó hiedelmeit, és egyre rugalmasabban vette az élet kihívásait. Bámulatba ejtő volt, ahogy a sokszor szorongó, feszült és stresszes életmódból egy laza, sikeres fiatallá változott.
